Sokan azt gondolják, hogy az újévi fogadalmaik azért buknak el, mert nincs elég kitartásuk vagy fegyelmük. Terápiás szemmel és az idegrendszer szempontjából nézve azonban egészen másról van szó.
Az autoimmun betegséggel élő nők idegrendszere gyakran hosszú ideje túlterhelt. A krónikus stressz, az alkalmazkodás, a megfelelés, a folyamatos „összeszedettség” elvárása miatt a rendszer eleve kimerült állapotból indul neki az új évnek. Ilyenkor nem egy üres lapról indulunk, hanem egy már fáradt idegrendszerrel próbálunk új szabályokat ráerőltetni önmagunkra.
Sématerápiás nézőpont: miért nem tartanak ki a fogadalmak?
Sématerápiás szemléletben az újévi fogadalmak gyakori elakadása nem jellemhiba, hanem egy korán kialakult belső működés aktiválódása. Az úgynevezett elégtelen önkontroll séma esetén nehezen elviselhetők a kellemetlen érzelmek: az unalom, a frusztráció, a fáradtság, a lemondás.
Ilyenkor az idegrendszer egyetlen célt követ: azonnal jobban akarom érezni magam. Nem azért, mert nem érdekel a hosszú távú egészség, hanem mert a jelen pillanat túl megterhelő. Egy falat édesség, a mozgás kihagyása, a halogatás rövid távon valódi megkönnyebbülést ad. Hosszú távon viszont inkább rombol.
Ez nem tudatos döntés, hanem idegrendszeri válasz.
Hogyan alakul ki az elégtelen önkontroll séma?
Ez a séma leggyakrabban olyan gyermekkori környezetben formálódik, ahol:
- nem volt elég érzelmi tartás és szabályozás a szülők részéről
(a gyerek egyedül maradt az erős érzéseivel), - nem tanulta meg biztonságosan elviselni a frusztrációt, a várakozást, a hiányt,
- vagy épp ellenkezőleg: túl sok volt a szabály, az elvárás, a kontroll, miközben az érzelmi szükségletek nem kaptak teret.
Ilyenkor a gyerek idegrendszere nem azt tanulja meg, hogy „kibírom, átmegy rajtam, és elmúlik”, hanem azt, hogy „ezt az érzést gyorsan meg kell szüntetni”.
Felnőttkorban ez úgy jelenik meg, hogy a kellemetlen állapotok – fáradtság, éhség, stressz, unalom, belső üresség – nehezen tolerálhatók, és azonnali megkönnyebbülés iránti késztetés jelenik meg.
Hogyan jelenik meg ez egy Hashimotóval élő nő viselkedésében?
Hashimoto esetén az idegrendszer eleve érzékenyebb, a test hamarabb kerül kimerült állapotba. Ilyenkor az elégtelen önkontroll séma különösen erősen tud működésbe lépni.
Viselkedés szintjén ez megjelenhet például így:
- „Tudom, hogy pihennem kellene, de még ezt megcsinálom.”
- „Most nincs erőm odafigyelni az étkezésre, csak legyen valami gyors.”
- „Majd holnaptól figyelek magamra” – miközben a holnap ritkán jön el.
- Nagy elhatározások → gyors kifulladás → önvád → újabb túlkompenzálás.
Kívülről ez gyakran nem túl következetes viselkedés. Belülről viszont egy kimerült idegrendszer próbál túlélni.
Mi történik ilyenkor a testben?
Amikor a kellemetlen belső állapotokat azonnal el kell nyomni, a szervezet nem tanul meg megnyugodni, csak elterelődik. Ez azt jelenti, hogy:
- a stresszválasz gyakran nem fut le, hanem fennmarad,
- a kortizolszint ingadozik vagy tartósan magas marad,
- az idegrendszer készenléti állapotban marad akkor is, amikor már pihenhetne.
Hashimoto esetén ez különösen problémás, mert a krónikus stressz:
- fokozza a gyulladásos folyamatokat,
- megzavarja az immunrendszer finom egyensúlyát,
- ronthatja a hormonális szabályozást,
- erősítheti a fáradtságot, agyi ködöt, hangulati ingadozásokat.
Fontos hangsúlyozni: nem a „csoki”, nem a kihagyott edzés, nem egy rossz nap okozza a betegséget, hanem az a tartós idegrendszeri állapot, amelyben a test soha nem érzi magát igazán biztonságban.
Az ördögi kör
Hashimoto + elégtelen önkontroll séma gyakran így erősítik egymást:
- A test kimerül → nő a belső feszültség
- A feszültség azonnali megkönnyebbülést követel
- Rövid távú enyhülés → hosszú távú testi romlás
- Romló tünetek → még kevesebb önszabályozási kapacitás
Ez nem gyengeség. Ez egy idegrendszeri kör.
Amikor az impulzus átveszi az irányítást
Ilyenkor gyakran aktiválódik az impulzív gyermeki működésmód. Ez a belső rész nem mérlegel, nem tervez, nem lát előre. Csak azt érzékeli, hogy most nehéz, és azonnali enyhülésre van szükség.
Fontos különbséget tenni spontaneitás és impulzivitás között. A spontaneitás az életöröm része. Az impulzivitás viszont gyakran menekülés egy kellemetlen belső állapot elől. Autoimmun betegségek esetén ez különösen gyakori, hiszen a test eleve több terhelést hordoz.
Miért különösen nehéz ez autoimmun betegség mellett?
Autoimmun állapotban a szervezet gyakran „túlélő üzemmódban” működik. A stresszhormonok, az idegrendszeri készenlét, a belső nyomás mind csökkentik az önszabályozás kapacitását.
Ez azt jelenti, hogy ugyanaz a fogadalom, amely egy egészségesebb idegrendszerrel könnyebb lenne, itt sokkal nagyobb erőfeszítést igényel. Ha ezt nem vesszük figyelembe, a fogadalmak önsanyargató elvárásokká válnak.
Mi működik másképp? Az egészséges felnőtt szemlélet
Az egészséges felnőtt működés nem azt kérdezi, hogy „Miért nem vagyok elég fegyelmezett?”
Hanem azt, hogy „Mire van most szükségem ahhoz, hogy ez fenntartható legyen?”
Ebben a szemléletben a visszaesés nem kudarc, hanem információ. Jelzés arról, hogy a cél túl nagy, túl merev, vagy nem számol az aktuális élethelyzettel és idegrendszeri állapottal.
Mit tehetsz az új évben másképp?
Az autoimmun gyógyulás és stabilizálódás szempontjából nem a nagy fogadalmak visznek előre, hanem az apró, rugalmas lépések.
- Ne „mostantól mindig” típusú célokat tűzz ki.
- Inkább kérdezd meg: mi az a legkisebb lépés, amit a testem is elbír?
- Számolj előre a nehezebb napokkal, visszaesésekkel. Ezek nem kivételek, hanem a folyamat részei.
- Az érzelemszabályozást tedd középpontba, ne az önfegyelmet.
Az irány: együttérzés önmagaddal
Az együttérzés nem „lelki luxus”, hanem konkrét idegrendszeri és biológiai hatással bíró állapot. Amikor együttérzően fordulsz önmagad felé, az agy veszélyészlelő központja – az amigdala – csökkenti az aktivitását, miközben az érzelemszabályozásért és döntéshozatalért felelős prefrontális területek aktívabbá válnak. Ez azt jelenti, hogy a szervezet kilép a folyamatos készenléti, túlélő állapotból.
Az együttérzés hatására csökken a stresszhormonok – különösen a kortizol – szintje, és aktiválódik a paraszimpatikus idegrendszer, amely a regenerációért, gyulladáscsökkentésért és immunegyensúlyért felel. Autoimmun folyamatok esetén ez kulcsfontosságú: a test ilyenkor nem „támadásban” van önmaga ellen, hanem biztonságosabb belső állapotba kerül, ahol a gyulladásos válaszok is mérséklődhetnek.
Másképp fogalmazva: az együttérzés nem feladás, hanem idegrendszeri újrahuzalozás. Olyan belső környezetet teremt, amelyben a gyógyulás biológiailag egyáltalán lehetségessé válik.
Az autoimmun gyógyulás egyik legmélyebb fordulópontja nem egy új diéta vagy edzésterv, hanem a belső hang megváltozása.
Amíg a céljaidat ostorral próbálod betartatni magaddal, addig a tested ellened fog dolgozni. Amikor viszont úgy kezdesz magaddal bánni, ahogyan a legjobb barátnőddel tennéd, megértően, türelmesen, reálisan, akkor az idegrendszer megnyugszik, és valódi változás válik lehetővé.
Nem fogadalmakra van szükség.
Hanem kapcsolatra önmagaddal.
Apró, követhető lépésekre.
És arra a belső biztonságra, amelyben nem bántod magad azért, mert ember vagy.
Ha szeretnél tájékozódni a témában, olvasd el a további posztjaimat a csoportban.
2009 óta dolgozom segítőként, a Károli Gáspár Református Egyetemen szereztem diplomámat, és rengeteg olyan módszerspecifikus képzést végeztem el, amelyek kifejezetten a testi tünetek pszichés okait tárják fel.
Ha kérdésed van, írj rám személyes üzenetben, és válaszolok, ha időm engedi.