Az egyik legnagyobb és őszintén szólva leggyakoribb hiba a társkeresésben, ha valaki már túlontúl akarja a szerelmet. Amikor minden lehetséges jelöltben a nagy Ő-t, az Igazit véli felfedezni.
Persze senki nem így indul neki az ismerkedésnek, de nehéz elkapni azt a pillanatot, amikor egy bizonyos idő után egyre türelmetlenebbé válsz, egyre inkább szeretnél valami kézzel foghatót, egy hús-vér nőt, vagy pasit felmutatni, mint keserves ismerkedéssel kapcsolatos próbálkozásaid jól megérdemelt gyümölcsét.
Sokan nem is tudják tetten érni életükben azt a momentumot, amikor lelkes, optimista, a másikra nyitott, tiszta szívű egyedülállóból elvárásokkal teli, terv szerint haladó, vagy legalábbis akaratosan erre vágyó, programozott randigépek lesznek, akik szinte minden áron szeretnék a boldogságot végre megkaparintani, s a markukban tartani, ameddig csak lehet. De tudod, a boldogság furcsa egy jószág, kicsit olyan, mint a víz: az éltető elemünk, ám ha túl szorosan, görcsösen markolod, kifolyik a kezeid közül, míg ha lazán, csak úgy, hagyod megtörténni a dolgokat, egész biztos lehetsz abban, hogy lágyan és kellemesen fogja cirógatni az ujjaidat.
Persze az sem véletlen, hogy a rágörcsölés, mint jelenség, még a randevúzást is megfertőzheti!
- Egyrészt teljesítményorientált világban élünk, nevezetesen, már egész kicsi korunktól fogva megtanuljuk, hogy ha valamibe belefogunk, azt vigyük végig és csináljuk a tőlünk telhető lehető legjobban. Nincs is ezzel semmi gond egészen addig, míg a munkahelyen, a szakmánkban, a hivatásunkban próbáljuk ezt a morált érvényesíteni. Az érzelmek esetében azonban nagyon nem javasolt ez a fajta hozzáállás, hiszen nagyon nehéz öt éves, tíz éves tervekről beszélni akkor, amikor a szívünk a tét és a lelki rezdüléseink határozzák meg, hogy egy ember mellett jól érezzük magunkat, vagy sem. Ez tehát az egyik magyarázata annak, hogy miért lehetséges, hogy annyian már-már szinte hajhásszák a szerelmet ahelyett, hogy elfogadnák jelen élethelyzetüket olyannak, amilyen, s az adott szituáció keretei között próbálnák a lehető legjobban érezni magukat. (De persze gyorsan hozzá teszem, hogy ez cseppet sem jelenti, hogy nem érdemes nyitott szemmel járni és a szokásosnál több esélyt adni annak, hogy ránk találjon a szerelem.)
- A másik oka az értelmetlen görcsölésnek, hogy ezotéria és spiritualizmus ide, vagy oda, hiába felkapott témák ezek, hiába divat „spirinek” lenni manapság, sokan még mindig a fejükkel akarják megoldani szerelmi életüket. Nem véletlenül használtam a megoldás kifejezést. Mint egy matek példát, logikusan lekövethető, egymásra ható eseményekből következő forgatókönyvet szeretnének, s szinte toporzékolnak, ha nem úgy haladnak a dolgok, ahogy ők azt, mint egy egyenletet magukban pontról, pontra végig vezették.
Volt is ezzel kapcsolatban egy kellemetlen beszélgetésünk nemrégiben a Duals Társkeresőben.
Egy hölgytagunk nehezményezte , hogy bár sok lehetősége van nálunk ismerkedni, hiszen csinos, intelligens, bájos fiatal nő, tehát sokan kérik randevúra, mégis, akad olyan helyzet, hogy hiába mond igent, s aztán a másik fél is a találkozásra,végül mégsem futnak össze. Ilyenkor persze óhatatlanul is összekeveredik a randipartner aktuális problémája, ami miatt mégsem tudja vállalni a találkozást, az iroda szolgáltatásával. A hölgy sértőnek érezte, hogy mégsem valósul meg a randevú. Még annak ellenére is dühösködött, hogy a férfi egyértelműen jelezte, olyan váratlan élethelyzetbe került, amikor a magánélet, még ha ilyen hihetetlenül csinos nőről is van szó, csak sokadlagos kérdés lehet.
Nos, emberként, pláne nőként azt mondanám, érthető a hölgy sérelme. Ő készült valamire, betartotta a játékszabályokat, megadta a tiszteletet a másiknak és viszont is ezt várta. Várta…ugye? Már itt is megjelenik az elvárás szó, ami megint csak ádáz ellensége mind az ismerkedésnek, mind pedig a párkapcsolatoknak.
Igen, jó lett volna, ha így alakul, de máshogy történt. Mert tényleg adódhatnak olyan helyzetek – haláleset a családban, hirtelen anyagi nehézségek, egy munkából adódó hosszabb kiküldetés és még sorolhatnám – amikor nem tudsz mást tenni, csak elfogadni, hogy ez most így alakult. Az viszont sokat mondó, hogy a példánkban említett nő magára eredeztette a történteket. A saját kudarcának tulajdonította, azt hitte, nem elég jó, nem elég szép, a másik biztosan csak szórakozik vele és egyébként is, az iroda és a világ is mintha összeesküdött volna ellene! Azt hiszem, ezzel valamelyest sikerült érzékeltetnem, hogy igen kellemetlen beszélgetést folytattunk. De annyit azért még elárulok az esetről, hogy a nő még javaslatot is tett, hogyan lehetne a hasonló helyzeteket kiküszöbölni:
- Miért nem fizettettek kötbért az illetővel? Hogy legyen némi szankciója a meghiúsult randevúnak! – mondta fennhangon, azzal a kéjjel a hangjában, mintha ő találta volna fel a spanyol viaszt.
- Na jó, játszunk el a gondolattal . Hadd kapja meg a „csirkefogó” a büntetését! De figyelj csak! Neked ettől jobb lesz? Szeretnél valakivel úgy randevúzni, hogy közben tudod, csak azért nem mondta le a találkozót, pedig teste-lelke nem áll erre készen az adott pillanatban, mert különben mélyen a zsebébe kellene nyúlnia? Szerinted nem furcsa ez egy kicsit? – kérdeztem óvatosan, mert a beszélgetésnek ezen a pontján a nő szinte már toporzékolt, de azt hiszem azért egy halvány rebegés is hallatszott hangomon, ezt pedig a döbbenet tette.
Természetesen tudtam, hogy komoly játszmába csöppentem és innen már nem mentem tovább tevőlegesen az eseményekben. Hagytam, hogy nem is kicsit nárcisztikusnak tűnő dühe alább hagyjon, mert tudtam, hogy a szavak szintjén folyó kommunikációnk mögött egy mélyebb réteg húzódik: a kétségbeesés szintje, amikor valaki foggal-körömmel ragaszkodik ahhoz, hogy az élet megadja neki, ami szerinte már réges-régen járna. Egy szerető társat, mert hamarosan szülni szeretne, hiszen ő megtervezte, mikor lesz édesanya s ettől senki el nem térítheti. Ezért ne merészelje bárki is feltartani, mert a randevúzás egy szent ügy tulajdonképpen, a boldog végkifejlet égisze alatt.
De persze ez nem így működik, ezért kicsit el is szomorodtam, mert tudom,hogy ezt a nőt még sok-sok csalódás fogja érni, s éppen az akarással távolítja majd el mindazt, amire az elméjével pedig oly nagyon vágyna.
Az ő példája is mutatja, hogy ha nagyon ragaszkodsz eredeti elképzeléseidhez, akkor a randevúzás, az ismerkedés egy számodra is nehézkes, a mindennapokba nemhogy nyitottságot, érdekes helyzeteket és embereket , hanem még több bosszankodást és felesleges indulatokat, keserveket csempésző erőltetett menet lesz. S ha így éled meg, ezt is fogod közvetíteni magadból. Mert más ám annak az embernek a kisugárzása, aki könnyedén, úgymond tét nélkül érkezik egy találkára, s így is viszonyul aktuális partneréhez, mint azé, aki minden újabb férfiban/nőben a szőke herceget vagy a kis hamupipőkéjét látja.
Ugyan már! Mikor hallottad már bárkitől is, hogy „Képzeld, tegnap este találkoztam egy görcsösen párt kereső nővel/férfival és annyira vonzó volt!” Így, ebben az összefüggésben szerintem soha!
Ne görcsölj tehát, ha épp egyedül vagy! Nem szabad elfelejtened, hogy a társtalanság csupán egy élethelyzet, ami bármikor megváltozhat. De ez nem minősít Téged, s attól, hogy épp nincs párod, még annyi szépség és derű vár Rád a mindennapokban! Csak észre kell, hogy vedd! És elárulok még egy titkot: az a „szemüveg”, mellyel a mindennapokat derűsebbnek fogod látni, s általa észre veszed a legapróbb okait is a vidámságnak és az elégedettségnek, na az a szemüveg fogja Neked mindennél élesebben körvonalazni a Rád váró szerelmedet is! Majd figyeld csak meg! :-)
Ha szeretnél még többet megtudni a randevúzás „íratlan , ámde érdemes tudni” szabályairól, ott a helyed következő előadásunkon! Május 10-én ugyanis minden élet írta tapasztalatunkat megosztjuk Veled. 10 évnyi munkával és kb. 20.000 általunk szervezett randevúval a hátunk mögött várunk szeretettel a Duals Társkeresőben A tökéletes első randevú című előadásunkon.
A tökéletes első randevú – részletek és jelentkezés ITT! Várunk szeretettel!: >>>
