Az ismerkedés sokszor kiszámíthatatlan folyamat. Sokszor olyan, mint egy libikóka játszma. Ha a férfi lép, akkor lép a nő is…. Folytatódik a libikóka játszma. Ha a férfi nyeregben érzi magát lehet, hogy hátrább lép. Erre a nő is visszahúzódik…. Utána jön egy kis szünet…. Az egyik fél lép, erre reagál a másik… És folytatódik a játszma… Jön a következő hátralépés…Van, hogy ez a játszma akár hónapokon, éveken át tart…
De figyeljük meg, hogy vajon mi lehet a háttérben? Miért lép hátra a férfi a barlangjába? Abba a „férfi barlangba”, amitől minden nő tart?
Vajon mit teszünk mi a nők, hogy a férfi visszahúzódik?
Sajnos sokszor a mi viselkedésünkre válaszol a férfi úgy, hogy visszahúzódik a barlangjába…. Mondjuk, ha nem kapja meg tőlünk azt a biztató támogatást, hogy igenis szükségünk van rájuk. Vagy túl sokat adunk és ráöntjük, minden hiányunkat. A hiányainkat egy férfi nem tudja betölteni…. Ezeket nekünk kell meghaladni. Az is lehet, hogy nem mondjuk el, mik a szükségleteink és az igényeink egy kapcsolatban. A Duals Társkeresőben, amit közel 10 éve vezetek, közel ezer férfival beszélgettem. Azt hiszem az egyik dolog, amit sokszor hallok a férfiaktól, az a zavarodottság azzal kapcsolatban, hogy hogyan elégítsék ki a nők szükségleteit, mert minden nőnek annyira más az elképzelése és igénye. Egyes nők szeretik, ha üzenetet írnak nekik, mások pedig nem. Ők hívást várnak a férfiaktól. Egyes nők szeretik, ha kinyitják előttük az ajtót, mások pedig utálják, mert sértőnek tartják. Azt gondolják, ki tudják ők nyitni saját maguknak is. Úgy látom a férfiak igazán össze vannak zavarodva, hogy hogyan viselkedjenek velünk. Ezért segít, ha egy nő el tudja mondani, hogy mik az elvárásai, és ezzel segít a férfinak sikerrel járni.
Mi nők gyakran elkerüljük a kommunikációt, amikor csalódunk valakiben. Foglalkoznunk kell ezzel a dologgal. El kell mondanunk neki, azt amit éppen érzünk. Például, hogy azt vetted észre, hogy kissé elutasító az érzéseiddel és szükségleteiddel kapcsolatban, és ez nem jó érzés neked, és azt szeretnéd, ha közösen túl tudnátok ezen jutni és jobbá válni. Elmondod, hogy szerinted ennek muszáj megtörténnie ahhoz, hogy még jobban megismerjétek egymást. Ez egy alkotó jellegű módja annak, ahogyan ezt megkérdezed. Muszáj kiállnunk azért, hogy számítsanak az érzéseink és szükségleteink, mert ez teljesen helyénvaló. Így néz ki egy intim kapcsolat. Ha ezt nem tesszük meg a férfi nem fog kijönni a barlangjából. Sőt válaszul te is begubózol majd. Ilyenkor mi fog történni? Elkezdődik a libikóka játszma, aminek sajnos általában rossz vége lesz… És ezt szeretnénk elkerülni, igaz?
Erről beszélgettem Nórával is, aki 3 hónapja ismerkedik egy férfival, aki Igazinak bizonyul. Úgy érzi ebből lehet valami. Végre, egy Igazinak bizonyuló férfi! Viszont egy pár napja a férfi bevonult a „férfi barlangba”. És ilyenkor jön a kérdés, hogy mit tegyek?
„Mit szólnál hozzá, ha boldogan megkérdeznéd tőle alkotó jellegű módon, amikor eljön a megfelelő pillanat, hogy mi a baja? És meglátjuk, hogy tud-e róla beszélni.” - kérdeztem tőle
Ez ennyire egyszerű! :-)
Azt gondolom, hogy ebben az esetben egy bizonyos fokú a feltételezésről is szó van. Amikor a legjobbat feltételezzük másokról, különösen arról a személyről, akivel éppen ismerkedünk. Ez egy nagyon pozitív hozzáállás lenne. Legtöbbször nekik gőzük sincs arról, hogy mi hogyan érezzük magunkat. Ha nem mondjuk el mi a bajunk, nem fogják kitalálni. Azt is lehet, hogy nem tudsz alkotó módon megnyilvánulni, mondjuk így:
„. Kicsit csalódott voltam, mikor ez és ez megtörtént. Tudom, hogy nem akartál semmi rosszat. Csak szeretném letisztázni a dolgokat közöttünk, mert a jövőben ezt és ezt szeretném... Hogy ne tegyünk olyat, ami esetleg a másiknak fájhat”
Ez egy igazán jó megközelítés lenne.
„Ha van rá alkalmam, Timi, megkérdezzem? És ez azt jelenti, hogy egyszerűen kifejezhetem azt, hogy hogyan érzek és mi az, amit akarok vagy épp nem akarok.” - kérdezte Nóri
„Igen. Pontosan.” válaszoltam
A mód nem mindegy. A hogyan a fontos. Ha szeretnéd, hogy kijöjjön a barlangból, kérdezz! Megfelelő módon és megfelelő időben.
Emlékszem, egy pár éve elég sokáig járt hozzám egy 30 év körüli lány, aki egyszerűen elűzte maga mellől a férfiakat. Szó szerint bezavarta őket a barlangjukba. Nem hitte el, hogy szerethető, és folyton arra keresett választ, hogy szereti-e őt az éppen aktuális párja vagy sem. Kezdetben minden szépen alakult. De egy idő után, amikor már nem rózsaszín ködben úsztak, hanem amikor minden hormon visszatér az eredeti működésébe, megijedt, hogy már nem szeretik. És ilyenkor elkezdte nyúzni a szerelemét, hogy bizonygassa neki, mit is jelent számára. Követelte, hogy mutassák meg, mennyire szeretik őt. Tesztelni kezdte a férfiakat. Ha ezt megteszed, szeretsz. Ha nem teszed meg, nem szeretsz. Kinek van kedve egy ilyen játszmába belemenni? Bátran állítom, hogy nem túl vonzó egy olyan nő, aki folyton teszteli a partnerét. Azt is mondhatom, hogy inkább taszít, mint vonz…. Erre egy férfi válasza, természetes reakciója a távolságtartás lesz…. Még, akkor is, ha szeret. Sok férfi tud annyira józan lenni, hogy átgondolja: „ Kell ez nekem egy életen át? Akarom én bizonygatni, hogy mit érzek hónapokon, akár éveken keresztül?” A legtöbb esetben ehhez nincs kedvük! Ez pedig a mi szerencsénk. Mert, ha kiköveteljük és megkapjuk azt, amit akarunk, egy férfiból egy perc alatt papucsot csinálunk. És ki akar együtt élni egy papucsférjjel?
Szóval, ha egy férfi hátralép, akkor az egy nagyon jó lehetőség nekünk nőknek, hogy fejlődjünk! Hogy megtanuljunk kérdezni, megtanuljuk kifejezni a szükségleteinket, vágyainkat és igényeinket egy kapcsolatban. Ebben segít a Találd meg az Igazit kurzus is. Hallgasd meg a 4 kulcsot, ami közelebb visz az Igazihoz!
2017-02-20 | Önismeret
